Ahogy említettem, folytatódik a próbálgatása a blogolásnak. Bevallom, egy kis időre eltüntem. Ennek roppant egyszerű oka volt. Algarve-ban voltam. Részben töltődni, részben pedig azért, hogy végiggondoljam, hogy hogyan is lesz a folytatás. Folytatása, de minek?

A Holisdac Akadémia működését gondoltam végig, és azt, hogy hogyan lehet elérhetőbbé tenni az emberek számára a .... Mit is?

Ahogy tudjátok, az Akadémia -témáját tekintve- önvédelmi akadémiaként látta meg a világot. Azonban gyorsan kiderült, hogy az emberek kétféle módon gondolnak az önvédelemre. 

Az egyik ilyen mód, az az, hogy valamiféle harci-, vagy küzdelmi technikák elsajátításával próbálnak felkészülni egy esetleges támadásra, a másik pedig, hogy elvárják azt, hogy támadó legyen az, aki belenéz a tükörbe és azt mondja magáról, hogy "jaj, de rossz vagyok, és soha többet nem csinálok ilyet".

Nos, mindkét tábor követői meg vannak győződve arról, hogy nekik van igazuk. A valóság ezzel szemben, viszont egészen más.

Arra építeni, hogy egy támadó -aki ragadozó stratégiával próbál forrásokat nyerni magának-, hamut fog a fejére szórni, és bűnbánatot, önvizsgálatot fog tartani. Annak körülbelül annyi a lehetősége, mint abban bízni, hogy Mészáros Lőrinc szétosztogatja a megszerzett vagyonkáját és visszamegy gázszerelőnek.

Ami pedig a megtanult technikák alkalmazását illeti egy rendkívüli helyzetben; arra van esély.

Abban az esetben, ha egész életedben arra készülsz, hogy valahol, valamikor támadás fog érni, és egy percig nem lankad a figyelmed. Mindemellett nem árt az sem, ha ismered a különleges egységek taktikai, stratégiai és technikai repertoárját arra vonatkozóan, hogy mi a teendő egy lesvetés, rajtaütés, egy lerohanás vagy egy offenziva esetén. Mindezt úgy, hogy már előre tudod azt, hogy a támadás milyen erővel, milyen irányből mikor és hol fog bekövetkezni.

Ha ezeket tudod, akkor sikerülhet megúsznod egy támadást, ha nem akkor annyi esélyed van, mint mókusnak az erdőtűzben.  

A módszer, amit én szerettem volna megtanítani, az nem innen indult. Egészen más szemlélettel, és egészen más megközelítésben látom a témát. De amire rá kellett jönnöm, hogy az emberek egy valamit félnek megtenni. Ez pedig a változások felismerése és az így megváltozott helyzethez való alkalmazkodás.

Ahhoz, hogy ezt megtegyék, szükséges a tanulni tudás képessége, amit viszont nem tanítanak meg az embereknek. Meg kellett értenem, hogy nem az emberek gondolkodását kell megváltoztatni, hanem a kezükbe kell adni annak a lehetőségét, hogy ők maguk tudjanak alkalmazkodni a változásokhoz azáltal, hogy a kezükbe kapják azt a tanulási módszertant, amivel mindezt képesek elsajátítani.  

Ez lett az Akadémia küldetése: Tanítsd meg az embereket tanulni...

folyt. köv